Hogyan kezdődött?

A történetem 2013-ban kezdődött. Az egyik barátom, Eszti hívott meg egy váltóba, ahol öt kilómétert kellett volna futnom. Amikor megkérdezett, nevettem, és azt válaszoltam, hogy "én még a villamos után sem futok". Ez így is volt, valóban nem futottam. Általános suliból borzalmas élményeimet idézte fel, ahol Cooper-tesztet nyögvenyelősen teljesítettem, izzó vörös fejjel. Egész életemben sprotoltam valamit, a futás egészen idáig nem vonzott.

Két hétig folyamatosan győzködtek, hogy szálljak be, mert simán menni fog. Nem hittem benne, viszont a kíváncsiság vagy a bizonyítási vágy elkezdett dolgozni...

És akkor elindultam életemben első alkalommal önszántamból futni. Nos, nem szépítem, borzasztó volt. Három kilómétert sem tudtam lefutni megállás nélkül. Azt hittem sohasem lesz vége. Számtalanszor megkérdeztem, miért kell ez nekem? Örültem, hogy vége lett. 

Amikor elmúlt a kimerültség, a kihívás kezdett vonzani. És nem adtam fel, pár nap múlva újra próbálkoztam. Ekkor már sikerült séta nélkül összehoznom a három kilit. Juhú, gondoltam. A következő alkalommal már öt kilit futottam és sétáltam végig. Ez a táv már szuper motivációt jelentett, éreztem, hogy máris többre vagyok képes. 

Folytattam a felkészülést, és végül én futottam a váltóban a nyolc kilis távot. A kitartás, a fejlődés és az élmény magával ragadt. Azóta is futok. A futás pedig hozzájárul az önismeretemhez, tudom mire vagyok képes. Amit a futás tanít nekem, az élet más területein is szuperül tudom alkalmazni. Ha kíváncsi vagy, olvass tovább!