2013-ban kezdtem futni. Az első fél évben a félmaraton volt a nagy célom, biztos voltam benne, hogy meg fogom csinálni. Elkészítettem a felkészülési tervemet, és négy hónap múlva befutottam a célvonalon. Eufórikus volt.

Aztán egyszer valaki megkérdezte, miért nem választok olyan célt, amit nehezebb elérnem. Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, először nem értettem. Aztán megszületett a bakancs listám első eleme, lefutom a Kínai Nagyfal maratont.

Öt évig készültem, ez idő alatt jobban megismertem magam, milyen ütemben tudok és szeretek fejlődni, hogyan tudom magam motiválni, és hogyan őrzöm meg a kitartásomat. Volt, amikor nem volt kedvem elindulni, vagy csalódott voltam, mert nem tudtam annyit futni, amennyit terveztem. És olyan is volt, amikor szárnyakat kaptam, és megállíthatatlannak éreztem magam.

2017. május 20-án beálltam a start vonalhoz. A táj csodálatos volt, a hőség 38 fokos, és a kínai rezes banda a Jingle bells-t játszotta. Furcsa helyzet volt, de még most is kellemesen bizsergek, amikor rá gondolok. Több mint hat órán keresztül futottam, az elején könnyedén és szökdécselve. A végén már kimerülve. Amikor elértem a célvonalat mégis végtelen megelégedés fogott el, hogy öt éven keresztül készültem valamire, amit most véghezvittem. Magamért.

Arról is olvashatsz, amit ebben az öt évben tanultam magamról futás közben. Amit a sportban tanultam beépítettem a mindennapjaimba is. A futás magamra figyelést hozott, önismeretet, önbizalmat és kitartást. A történetekhez kapcsolt gyakorlatokat megcsinálod, te is hasznosíthatod a már megszerzett tapasztalataidat az életed más területein is.