Azt már tudod, hogyan indultam el. Amikor elkezdtem, alig voltam gyorsabb a séta tempónál. Meg-megálltam. Aztán valahogy sikerült felvennem egy tempót. Ekkor még az járt a fejemben, hogy mások is meg tudják csinálni, akkor én is. Ha nekik megy, nekem is. Egyszer majd biztos jó lesz. És hasonlók.

Az első áttörő saját élményem akkor volt, amikor öt kilit egyben lefutottam. Akkor már ismertem az utat, tudtam mikor mi fog következni. Azt is tudtam, mikor kezdek majd elfáradni, mikor leszek szomjas a távon, és éreztem, hogy van még erőm. Ez volt az a pillanat, amikor elkezdtem magamra figyelmi. Ez volt az én tempóm. Figyeltem magamra, és az élmény egyre fokozódott, el kezdtem élvezni, amit csinálok. Élveztem a futást. Ekkor már más motivációval folytattam a felkészülést. Azért futottam, mert jól esett.

A verseny napján büszkén álltam rajthoz. A váltó első távja volt az enyém, így együtt rajtoltam a többi versenyzővel. Fantasztikus energiát merítettem a tömegből, ugráltam és kiabáltam, és ebben mégis volt egy visszafogottság, mert tudtam, hogy szükségem lesz az energiámra.

Elindultunk. Az első harmad tök jól ment, meleg nyári nap volt, mégis frissnek éreztem magam. Úgy éreztem enyém a világ, és suhanok. Aztán boldogan oldalra pillantok, és egy Rubik kocka elfutott mellettem. Leelőzött. Őrület, gondoltam. Lelkesedésem itt kicsit alámerült, viszont humorral sikerült visszatérnem a szárnyalásba, és mára egy jó sztori maradt az emlékből. Persze azóta kiderült számomra, hogy az illető menő maraton-futó. 

A váltó szuperül szerepelt, drukkoltunk egymásnak, és még órákig dumáltunk és fényképezkedtünk a cél után. Nagyon boldogan és feltöltődve mentem haza.

Az én tanulságom ebből, hogy saját fejlődésemhez mérjem magam. Amikor tervezek, vágyakozok. Előfordul velem, hogy egy gyakorlott emberhez kezdem méricskélni magam, hogy már nekem is így meg úgy kellene ezt vagy azt csinálnom. Akkor megértettem, hogy én a saját tempóban vagyok a legjobb, ami akkor, 2013 nyarán másokhoz képest bizony lassú volt. Most sem vagyok rekorder, viszont magamhoz képest hasítok :) Ez boldogsággal és elégedettséggel tölt el.

Minden futásomat számon tartom egy applikációban, olyan mintha naplót írnék. Az app méri a távomat, sebességemet és még egy csomó mindent. Ha valamilyen gondolatom támad futás közben, vagy tudatosítani szeretnék valamit, leírom. A váltó után is szívesen néztem vissza az eddigi eredményeimet. És őrület, mit láttam. Amikor elkezdtem futni a megállóimat is számolva átlagosan 11 perc alatt futottam egy kilit. Négy hónap múlva ugyanez az időm már kevesebb, mint hét perc volt (6:38). Leesett az állam, őrült motiváltnak éreztem magam.

És most te jössz! Válaszd ki egy készségedet, amit szeretnél fejleszteni. És találj magadnak egy fogódzót, ami segít majd tudatosítani, hol vagy most. Akár skálázhatod is magad, egytől tízig, vagy egytől százig. A skála vége legyen az a pont, amikor olyanra fejlesztetted, amilyenre most szeretnéd. Rajzold meg ezt a skálát, és gondold végig, milyen a végpontja. Milyen vagy ott? Mi az, amit már ott máshogy csinálsz? Hogyan látnak téged mások ott?

Aztán nézd meg a kezdő pontot, ahol még nem is bírtad azt, amiben már fejlődtél. Milyen volt ott? Milyen voltál akkor? Hogyan viselkedtél? Mit viseltél? Miket mondtál ott? Mi a kedvenc szokásod?

Ha ezzel is megvagy, nézz rá a skáládra! Jelöld be, hol vagy most! Hol vagy most a fejlődésedben? Találd meg a megfelelő helyet! És itt milyen? Írd le ezt a helyet is!

Ha ez is sikerült, akkor nézz vissza az eddigi utadra, és jelölj meg minden olyan momentumot, ami fontos volt számodra ezen az úton. El is nevezheted őket. 

Ha úgy érzed kész vagy, nézz rá. Mit látsz? Hogyan haladtál eddig? Mi az, ami a jövőben is a segítségedre lesz? Milyen tulajdonságaid segítettek téged idáig?

És most fogalmazd meg magadnak, mi fontos neked ebből? Írd is le!