Azelőtt is fontos volt számomra az egészséges életmód, azonban a futás és az életmódváltás nagyfokú tudatosságot hozott. Máshogy figyeltem, befelé. Meghallottam a saját belső hangomat. Figyeltem a testem jeleire, észrevettem milyen hatással van rám az étel, amit megeszek vagy a magas teljesítmény. Lassan tudatosabb lettem a határaimmal, hol van a komfort zónám határa, mikor bírom még tovább, és mikor fontos pihennem. Jobban megismertem magam. Feltűnt, hogy milyen, amikor hisztizek. Amikor szoros a nadrág, laza a cipő, szomjas is vagyok, és amúgy sincs futóidő. És azt is megtanultam, hogy ezeken túl tudok lépni, nem hagyon magam eltéríteni a célomtól. A futás segített abban, hogy a kifogásaim helyett a célomra koncentráljak. 

Elkezdtem futónaplót vezetni, ami ennek a blognak az alapötlete. Leírtam, hogyan ment a futás, hogyan éreztem magam közben. Milyen érzületeim voltak, és persze, hogy mit tanultam mindebből. Építettem a saját tapasztalataimra, leírtam hogyan bírtam a terhelést, és a következő edzéseket már ennek fényében alakítottam.

A legemlékezetesebb ide kacsolódó momentum, amikor a tempómat növeltem. Gyorsabban futottam, és éreztem, hogy az izmaim bírják, felkészültek. De valahogy nem ment. Úgy éreztem nem kapok levegőt, kapkodott a tüdőm a levegő után, és nem is tudtam növelni a sebességemet. Hetekig próbálkoztam sikertelenül. Aztán valahogy összeállt a kép. Egy önismereti tréningen tanítottak egy légzéstechnikát, amit az egyik futásom alkalmával kipróbáltam. Őrület mi történt. A légzésem megváltoztatásával több oxigén jutott a szervezetembe, és így a tempómat is befolyásoltam. 

Semmi különös, csak három mély lélegzetvétel és lassú kifújás. Ha úgy értem nem bírom a tempót (és nem csak a futópályán), akkor veszek levegőt :) Ez a figyelem is tanulható és fejleszthető.